A rendszer szüksége

Az elménk eleve szabályokhoz strukturálódott, ezért nem tud mit kezdeni a tőzsde által nyújtott korlátlan szabadsággal. A hatékony kereskedéshez szabályokra és megkötésekre van szükség. Ezek a korlátok nem akadályok, hanem kapaszkodók és védelmezők. Ez a struktúra szükséges, de mivel ezt a piac nem kínálja fel – mint ahogy a mindennapi életben a társadalom teszi –, ezt a kereskedében nekünk kell megalkotni. A piac nem kínálja fel a struktúrát, mert maga sem rendelkezik vele, hiszen folyamatos mozgásban van, és nem köti semmilyen szabály. A szabályrendszer önálló létrehozása és betartása azért nehéz, mert mindannyian a korlátozások lerázására és a teljes szabadságra vágyunk, ám a társadalmi szabályok nem készítenek fel arra, hogy miként kell egy kötöttségmentes környezetben hatékonyan működni. A piac által felkínált végtelen szabadság miatt nehezünkre esik egy szabályrendszer létrehozása és betartása, de a siker érdekében meg kell tenni, mivel a nagy szabadság hosszútávon gátja a kereskedésnek.
 
Megvan a lehetőséged, hogy magad alkosd meg azt a szabályrendszert, amely szerint kereskedni fogsz. Mások által készített rendszert is használhatsz, ha el tudod fogadni annak szabályait. A döntésszabadság a tiéd. A rendszer hozzásegít ahhoz, hogy a kereskedésnek legyen eleje és vége – mivel a piaci mozgás folyamatos, ahol nincs kezdet és vég. Sok tréder, miután megalkotta a szabályait, át is hágja azokat, nem elég fegyelmezettek és céltudatosak ahhoz, hogy betartsák őket, így aztán lassabban vagy gyorsabban, de ledarálják a kereskedésre szánt tőkét. Viszont amikor elmennek dolgozni, ott betartják a szabályokat, és igyekeznek a tőlük telhető legjobbat nyújtani, mert nem akarnak csalódást okozni a főnöknek.
Mit gondolsz? Nem jobb a saját szabályod szerint élni és dolgozni? Azok nem érted vannak? Miért könnyebb betartani a mások által hozott, sokszor ostoba szabályokat? Ha megalkotod a saját rendszered, vagy elfogadsz egy számodra tetszőt, akkor tiszteld magad annyira, hogy be is tartod a pontjait, mivel azok érted vannak. Szigorúan be kell tartanunk a szabályainkat, hogy szert tegyünk arra az önbizalomra, amely aztán képes megvédeni bennünket egy kötöttségek nélküli környezetben.
 

A kereskedés stresszes szakma?

A tőzsdei kereskedés felfogható állandó frusztrációként is, hiszen okot mindig lehet találni az aggodalomra. Ha veszteséget szenvedünk el vagy hibázunk, akkor azért, ha nyereséget érünk el, de lehetett volna nagyobb haszon is, akkor pedig azért. Az ilyen jellegű folyamatos frusztráltság negatív közérzethez, önértékelési zavarhoz vezet, amely összességében állandó stresszt okozhat.
A stressz a nagyfokú kockázattal és bizonytalansággal járó tevékenységek velejárója. Ez nem más, mint testünk válasza az igénybevételre, az észlelt veszélyre adott fiziológiai, gondolati és érzelmi reakciók összege. Az, hogy mit tekintünk veszélyforrásnak, nagyban függ egyéni észlelésünktől, hitrendszerünktől. Ha valami számunkra veszélyt jelentő dologgal találkozunk, akkor az stresszhelyzetet idéz elő. Számos kutatás bizonyította, hogy stresszhelyzetben a vér a gondolkodásért felelős agyterületek helyett a mozgást koordináló részek, azaz az izmok felé áramlik, mivel a szervezet az esetleges külső fizikai támadásra, küzdelemre vagy menekülésre készül fel. Az agy csökkenő vérellátása így beszűkíti, nehezíti a gondolkodást, különösen a logikus gondolkodást, éppen akkor, amikor egy feszültebb piaci szituációban jó döntés kellene hozni. Ilyenkor hajlamosak vagyunk érzelmeink szerint cselekedni. Ha ez az állapot nem egyszeri, hanem folyamatos, a fenyegetőnek ítélt helyzetek gyakran vezetnek szorongáshoz.
 
A szorongás és az egyéb stressz hatására megnyilvánuló érzelmi reakciók könnyen döntésképtelenségbe, önbizalomhiányba ránthatnak. A stresszes állapot nem csak egy váratlan esemény, történés hatására alakulhat ki, hanem eredhet teljesítménykényszerből is, amely folyamatos szorongásos állapothoz vezet. Nagy nyomás hatására, mikor a helyzet kiélezett, illetve amikor nagy a tét, izgulunk, hogy minden jól sikerüljön.
 
A kereskedés nem lehet stresszes, legalábbis nem szabadna annak lennie. A stressz akadálya a sikernek, hacsak nem menekülnöd kell, egyébként a győzelem előfeltétele a lazaság és magabiztosság, ám a lazaság nem terjedhet ki a rendszered szabályainak a betartására. A lazaság a kereskedéshez való hozzáálláshoz kell, hogy könnyedén, szorongás és stressz nélkül végezd a dolgod. Ha egy szituációban nem érzel veszélyt, akkor nem is fogsz a veszélyhelyzetnek megfelelően reagálni. Itt ismét látható a rendszer fontossága, amely egyértelműen megmondja, hogy mikor mit tegyél. Ezáltal lekerül a válladról a folytonos döntés terhe. Tehát, a sikeres kereskedés nem lehet stresszes, mert ha az lenne, akkor nem lenne sikeres.

A tréder fejlődése

Aki már kereskedik egy ideje a pénzpiacokon, az tudja, hogy a sikerének legnagyobb ellensége nem más, mint saját maga. A legtöbb kezdő, közép haladó tréder a pozíciónyitás után elbizonytalanodik a piaci iránnyal kapcsolatosan, vagy elveszti a stratégiájába vetett bizalmát. Azáltal, hogy nem lépett át egy pszichológiai akadályt – nem kontrollálja a bizonytalanságot és a félelmet –, önmagát szabotálja. A legrosszabb, hogy sikertelenségének okát nem a megfelelő helyen keresi, ezért ebből az ördögi körből csak kevesen tudnak kilépni. A többség azt hiszi, hogy a stratégiájában van hiba, vagy a piaci ismeretei nem elégségesek, ezért még több időt tölt információgyűjtéssel, pedig a megoldás máshol van.
 
A tőzsdei kereskedők világában klasszikus mondás, hogy a kereskedés 80%-ban pszichológia, és csak 20%-ban a stratégia és a technikai elemzés. Ha már kereskedsz és egyetértesz ezzel a gondolattal, akkor gondolkodj el azon, hogy te mit tettél meg eddig azért, hogy kereskedési pszichológiád fejlődjön? Mennyi időt fordítottál arra, hogy tudatos, következetes és türelmes tréderré válj, hogy kereskedésed minősége és vele együtt az eredményed javuljon? Természetesen ezekre a kérdésekre csak te tudod a választ, de jó, ha tudod, hogy a kereskedés állandó személyiség fejlődést kíván. Nem elég tehát ismerned a piacot, amelyen kereskedsz, nem elég hogy legyenek kereskedési terveid, muszáj helyes pszichológiával rendelkezned, hogy kereskedési elképzeléseidet végre is tud hajtani. Sokszor megtörténik, hogy a tréder érzi, merre fog menni a piac, tudja, hogy lépnie kellene, azonban hezitál, és pozíciót mégsem vállal. Ennek egyetlen oka van: pszichológiailag még nem felkészült; nem bízik önmagában, fél attól, hogy döntése rossz lesz, és veszít. Ennek a félelem érzésnek a lélektana egyszerű. Sorozatos vesztes kereskedés után negatív energia raktározódik el a trader agyában, pont olyan, mint amikor valaki megfogja a forró tepsit, és megégeti a kezét. Majd amikor hasonló szituáció történne vele, az agya automatikusan utasítja, hogy ne fogja meg a tepsit, mert megint megégetheti magát, vagy hogy ne nyisson pozíciót, mert akár veszíthet is.
Pszichológiailag a profi kereskedők számára nincs különbség, hogy három nyertes vagy három vesztes pozíció után nyit egy újabb pozíciót, mert tudják, hogy nincs összefüggés a múltbeli és jelenlegi kereskedés között. Egyedül az egyén tudata az, amely összekapcsolja a múltat a jelennel, és különböző érzéseket társít hozzá. Ha eljutsz arra pontra, amikor tudod függetleníteni magadat a negatív energiáktól, mint például a félelem, akkor egyenes utad van a sikerhez. Sajnos ez nem mindig egyszerű, és pont ez teszi a kereskedést roppant nehézzé. Magadat kell megismerned, majd legyőznöd, hogy profi legyél.
 
Önmagad megismerésének első lépése, hogy tud, most éppen hol tartasz. Képzeld el, hogy a sivatag közepén vagy, nincsenek utak, de van nálad egy térkép, amely jelzi, hogy merre kell menned, azonban az nincs rajta, hogy éppen te hol vagy. Vajon hogyan juthatsz el a célodhoz, ha nem tudod hol vagy? Hogyan tudod fejleszteni magad mint kereskedő, ha nem tudsz magadról túl sokat. Fontos, hogy reális képed legyen önmagadról, hogy pontosan tudd, honnan indultál, hol tartasz jelenleg, hogy lásd eddig mennyit fejlődtél, és hogy merre kell menned. Legyél tisztába azzal, hogy mire számíthatsz, és hogy a profizmus felé az a göröngyös út visz, amelyen jársz. A legtöbb ember, aki sikeres szeretne lenni a forexben, nem szívesen tart önvizsgálatot, nem akarja igazán megismerni magát, mert a saját hibáival, gyengeségeivel való szembenézést túl nehéznek tartja, és inkább kerüli. Ez a fajta önbecsapás az egyik legnagyobb hiba, amelyet kereskedőként elkövethetsz. Az elmélyülő önismeret, tudatosodás abban segít, hogy saját magunkon is észrevegyük, ha hibát követünk el. Ne szégyelld, ha hibázol, inkább jegyezd fel, és figyeld a hibára való hajlamosságod. Csak úgy tudod elkerülni a hibáid, ha ismered őket.

A kockázat elfogadása és a felelősségvállalás

A kereskedés kemény valósága, hogy mikor elkezded, el kell fogadnod a teljes felelősséget, függetlenül a dolog kimenetétől. Nagyon kevesen találkoztak a trédelés előtt ilyen szintű felelősséggel. Könnyű dicsérni magunkat, amikor úgy alakul, ahogy szerettük volna, ugyanakkor az is könnyű, hogy elhárítsuk a veszteséges tréde felelősségét. Minden tradenek megvan az esélye, hogy nyerő legyen; akkor is, ha szuper elemző vagy, és akkor is, ha rossz. Bármilyen pszichológiai faktor szóba jöhet, amely azt okozza, hogy zavart leszel, megváltoztatod a döntéseid, ijedt leszel, vagy túl magabiztos, és nem megfontoltan, tervezetten cselekedsz. Ne csak a nyerő tradeket vállald fel, hanem a bukókat is. Nem okolhatod a brókert, a cunamit, a rossz makro adatokat vagy a párod – mert felidegesített. A tiéd minden felelősség, mert te választottad a brókert, te nem számoltál minden eshetőséggel (cunami, makro adatok), te adtad ki a megbízást, és te kereskedtél sík idegesen (miközben a feleséged körbeporszívózott), pedig százszor olvastad és hallottál róla, hogy ne tedd.
 
Munkát és fegyelmezett hozzáállást igényel, hogy tartósan sikeressé válj. Könnyebb elkerülni a mentális munkát, és inkább fegyelmezetlenül, tervezetlenül, véletlenszerűen kereskedni, ám így veszíteni is könnyebb. A legtöbb trader nem vállalja fel, hogy kockáztat, pedig aki rizikós dolgot csinál, az kockázatvállaló. A sikeres kereskedő nem csak felvállalja, hanem megtanulja elfogadni is a kockázatot. Az elménk alapból úgy működik, hogy blokkolja vagy elhomályosítja a fenyegető információkat, hogy védjen minket az érzelmi kényelmetlenségtől, amely abból is eredhet, hogy nem kapjuk meg azt, amit akarunk. Meg kell tanulnod úgy gondolkozni, hogy ne legyél hajlamos a tudatos vagy tudattalan információblokkolásra vagy kiválasztásra csak azért, hogy boldoggá tedd magad, vagy elkerüld a pillanatnyi veszteség fájdalmát. A tréder gondolkodáshoz el kell fogadnod a kockázatokat, mert ha ez megvan, a piac képtelen lesz olyan helyzetet teremteni, amelyet fájdalmasnak ítélhetnél meg. Ha nincs fájdalmas megtapasztalás, az elmédnek nincs mit elkerülni, így azt fogod látni a charton, ami tényleg ott van.
Az elméd olyan zseniális szerkezet, hogy nem veszed észre, amikor varázslattal becsap. Ha nem tanulod meg elfogadni a veszélyeket, a piacot fogod hibáztatni a rossz eredményekért, ahelyett, hogy vállalnád értük a felelősséget. Ez a hozzáállás rendkívül hátráltat a fejlődésben.
 
Ha profi kereskedővé szeretnél válni, akkor el kell fogadnod, hogy a siker kulcsa benned van, nem a piacban. Nem bízhatod magad a piacra, hogy ő tegyen sikeressé, ahogy a külső világra se bízhatod magad, hogy az majd boldoggá tesz. A kockázat elfogadása tehát azt jelenti, hogy elfogadod a trédjeid következményeit érzelmi kényelmetlenség vagy félelem nélkül. Megtanulsz úgy gondolkodni a kereskedésről és a piacról, hogy annak velejárója a hibázás, a veszteség vagy az ügyletből való kimaradás, és olykor a haszon bennhagyása. Ez vele jár és kész. Így nem fogsz akarni valamit a piactól, sem elkerülni valamit, hanem készen vársz arra, hogy cselekedj, ha olyan szituáció van, melyet lehetőségként ítélsz meg. Ezáltal olyan elmeállapotba kerülsz, melyet nem befolyásol a piac viselkedése, megszűnik a belső küzdelem, és minden könnyűvé válik.
A legjobb traderek nem próbálnak elvenni a piactól, de mindig elérhetőek, hogy kivegyék azt, amit az felkínál. Mikor próbálkoznod kell, az azt jelenti, hogy van valamilyen ellenállás vagy küzdelem, de erre nincs szükség, mert pontosan azt látod, amit látnod kell, az alapján cselekszel, amit látsz, benne vagy a folyamban, minden, amit tudsz a piacról, elérhető számodra. Sokszor hallani, hogy a legjobb traderek óriási akaraterővel, acélidegekkel és önkontrollal tudják semlegesíteni félelmeiket. Ez nem igaz!
Az akaraterő, az acél idegek és az önkontroll szükséglete (mely sokak szerint elengedhetetlen a kereskedéshez) mind valamilyen belső konfliktust jelentenek, ahol az egyik erőt a másik erő negatív hatásainak visszaszorítására használjuk. Bármilyen fokú küzdelem kisodor minket a kereskedéssel kapcsolatos folyamból. Ha teljesen elfogadtad a kereskedéssel járó kockázatot, akkor nem fogod úgy érezni, hogy a piac fenyeget téged. És ha nincs félelem, minek a bátorság, az akaraterő? Ha nem vagy ideges, minek az acél idegzet? Ha nem félsz a vakmerővé válástól, nem kell az önkontroll sem. És eljutottunk a kör végéhez, a nyerő attitűdhöz, a megfelelő hozzáálláshoz és hitekhez – felelősségről és kockázatról. Mindezek után új kapcsolatod lesz a piaccal, nem fogsz semmilyen információt fenyegetőnek megítélni, s ahogy a fenyegetés megszűnik, úgy a félelem is és vele együtt a félelem-alapú hibák is. De mint említettem, ez egy kör, és gyakorlatilag mindenki hibás körrel indul, egy ördögi körrel, melyből csak komoly mentális munkával, önkontrollal és energia ráfordítással lehet kiszállni.